Érsemjén történelme



NEVÉNEK EREDETE


1332 - Symian, Ujsemian; 1520 - Semyen; 1900 - Érsemjén (1920 Simian). Nem fogadható el Szántó János, egykori érsemjéni református lelkipásztor feltevése. Szerinte Semjén nevét a "semlyes" szóból nyerte volna. Ezen szó jelentése mocsaras, lapos terület. Valóban voltak Semjén határában is mocsaras területek, de jóval kevesebbek, mint pl. Keseruben vagy Szalacson. Tehát, ha a mocsaras területek nagyságát nézzük, illendobb lett volna ezeket a településeket semlyékesnek nevezni. Igazolhatóbbnak látszik az az álláspont, amely szerint Érsemjén a nevét legkorábbi birtokosai, a Balogh-Semjén család (Boloc-Semyan) név után kapta volna. Erre utal, hogy a legtöbb Semjén nevu település az o egykori birtokaikon található. A név puszta személynévbol ered, mégpedig a latin Simon személynévnek magyar nyelvi, Semján vagy Semjén fejleményébol keletkezett.

A TELEPÜLÉS TÖRTÉNETE


Csiszolatlan kőkorszak. Az Érmelléken mintegy 6000 évvel ezelott megjelent az elso ember. A paleolit kultúra igen csekély archeológiai anyagot hagyott maga után, mivel a csiszolatlan kokor embere által használt szerszámok igen kezdetlegesek voltak. Mégis megemlíthetjük, hogy Bihar megye északnyugati részén a homokdunék vidékén találtak néhány paleolitkori leletet az Érmihályfalva-Székelyhíd közötti területen.

A csiszolt kőkor.
Érsemjén község környékén több neolit településnyom is ismert, a leletek zöme háztartási kerámia, illetve néhány csontszerszám. A "régi" sárgaföldes gödörben végzett ásatásokon Dr. Andrássy Ernő csiszolt kőkori lakások nyomaira bukkant, patics darabokat is talált.

A rézkori leletek közül a legjelentősebbet, a Kiss utcai sírleletet szintén Dr. Andrássy mentette meg. A sír mellékletét egész vagy teljesen rekonstruálható edények alkották.
Sokkal nagyobb számban ismertek a bronzkor lelőhelyei, kiemelkedő figyelmet érdemel a "Püspökdomb" vagy más néven "Püspök halom", amely egyike az erre a korszakra keltezhető erődítéseknek, amelyek egykoron sűrűn behálózták az Érmelléket. Szintén bronzkori a "Kerthely" határrészen azonosított településnyom.
Úgy tűnik a vaskor első szakaszára (Hallstadt kultúra) datálhatóak a Móka partján, a "Kincsén" talált kerámiatöredékek, míg a vaskor második szakaszából (La Téne kultúra) mindössze egy töredékes kelta edényt ismerünk az "új" sárgaföldes gödörből.
A császárkori szarmata emlékek közül szintén a "Kincsén" említhetünk településnyomokat, míg a Szunyogh tanyán szarmata sírok kerültek elő. A "régi" sárgaföldes gödörben - az Andrássy által feltárt sírokat (egy lándzsával és tőrrel eltemetett férfi) - a 2006-ban és 2007-ben végzett leletmentő ásatások újabb leletekkel egészítették ki. Itt a semjéni lakosok korongolt, szürke agyag tálat és egy aláhajtott lábú ezüstfibulát leltek. Az ásatások során egy ezüstfibulával, borostyán gyöngyökkel és vörös színű, korongolt korsóval eltemetett nő, illetve egy vas övcsattal eltemetett férfi sírját tárták fel a régészek.
A népvándorlás első képviselői - vidékünkön - a germán gepida csoportok voltak, a vandálok ugyanis az északi területeket hajtották az uralmuk alá. Bár a falu vidékén talált leletek nem egyértelműen köthetőek hozzájuk, jelenlétüket bizonyítják az érmihályfalvi gepida temetők. Ugyanez mondható el az avarokról is, Érmihályfalván és Érkeserűben is ismertek avar sírok, de mindeddig nincs tudomásunk Semjénben talált sírjaikról.
Bár az írásos emlékekből következtethetünk szláv csoportok jelenlétére a község területén is, régészeti nyomaikat egyelőre nem sikerült azonosítani.
A népvándorlás mozgalmas évszázadait a magyar törzsek letelepedése zárta le. Honfoglalás kori régészeti leletek igen szerények, a kutatók Árpádkori kerámiát csak az "Ördögsziget" dombjain azonosítottak.

HONFOGLALÁS KORI ADATOK


A törzsek szállásföldjét széles lakatlan földsávok, természetes határok választották el egymástól. E természetes határok, hegyek, erdoségek, tavak, nagyobb járhatatlan mocsaras vidékek vagy sivár pusztaságok voltak. A Berettyó, Ér és Kraszna völgyeinek védelmét talán már a 10. században a fejedelmi had oda kiszálló nemzetségei, az Ákos és Kata nemzetségek vették át.

Érsemjénben az elso honfoglalás kori lelet is a 10-11. századokból való. E honfoglalás kori temeto feltárásakor Érsemjén területén sima nyakperecet találtak. Feltétezhetjük, hogy a honfoglalást követoen közvetlenül Érsemjén határában település kellett hogy legyen. Érsemjén területén, a régi fovezér, Elod Kende nemzetségébol való Balog-Semjén család telepedhetett meg, hiszen ok az elso birtokosai.

"Biharországot" mindig sok nép tartotta oshazájának, de bizonyítani igazából senki nem tudja. Vaclav Chaloupecky elképzelése szerint a Tiszántúlon a honfoglalók népes szláv fejedelemséget találtak, melynek központja Bihar földvára volt. Valójában, csak szórványos szláv telepekrol van szó, semmi esetre sem szervezett szláv államról.

Érsemjén határában is létezett egy szláv eredetre utaló település, melynek neve Császló volt. A neve kétségtelenül szláv eredetu, Cáslav névbol alakult. 1345-ben a Kata nemzetség birtoka. Valószínuleg még a 15. században beolvad Semjénbe, ahol 1526-ban egy ilyen nevu patak volt. Emlékét Érsemjén és Érselénd között egy határrész orzi.

Igaz, hogy Semjént eloször csak 1332-ben említik, mégsem lehet feltételezni, hogy Érsemjén a fent említett falu helyén vagy annak magyar folytatásaként élt tovább. Késobb még mindketto külön-külön létezik.

A SZÉKELY ALAPITÁS KÉRDÉSE


Egyesek úgy gondolták, hogy Érsemjén alapítói a székelyek osei lettek volna. Ezt abból vezetik le, hogy a közeli Székelyhíd nevu kisváros lakói minden bizonnyal székelyek voltak, s így a környéket is ok népesítették be. Annak ellenére, hogy Érsemjén közelében volt ugyan szláv eredetu település és székely is, mégis az elso érsemjéni telepeseket a honfoglaló törzsek sorában elokelo helyet elfoglaló Balog-Semjén nemzetség telepítésének gondolhatjuk.

ELSŐ BIRTOKOSAI A BALOG-SEMJÉNEK


A Balog-Semjén nem a honfoglaló nemzetségek egyike. 1056 körül szereplo Ubul osüktol származnak. Azon magyar nemzetségek egyike, amelybol a Semjéni, Kállay és Biry családok származnak. Oklevelekbol ismert elso osei a nemzetségnek: I. Ubul és I. Egyed, akik 1214-ben említtetnek. I. Ubul három fiától származik az említett három család, éspedig: I. Mihálytól a Semjéni, II. Egyedtol a Kállay és az 1250 elott meghalt Gergelytol a Biry család. 1325-ben a nemzetségek tagjai megosztoznak birtokaikon, ekkor veszik fel I. Mihály utódai a Nagysemjérú nevet.

Hogy Érsemjén az o birtokuk volt kezdetben, azt abból gondolhatjuk, hogy a gyepurendszer csak a 10-11. században tolódott ki az Érmellékrol a mai Szilágyság területére. Tehát addig számottevo lakosság nem élhetett ezen a vidéken.

Érsemjén területe a továbbiakban a Kállay nemesek kezében van. 1347-ben Panyolai János fia, Péter állítja, hogy a Kállay nemesekkel ugyanazon ostol származván, birtokaikból o is részt kíván kapni. A Kállayak elismerik leszármazását. Ekkor szerepel a birtokok között Semjén falunév mellett egy "más Semjén" neve is. Hogy a Semjéniek alapították Érsemjént, és nem késobb kapták birtokul, azt nevébol vezethetjük le, mert a késobb nyert birtokok megorizték elozo nevüket és nem változtak Semjénre (pl. 1272-ben V. István Ubul fia, Mihály comesnek a Szamos mellett fekvo Marcelfalvát adományozta).

A települések nevei csak peres vagy adásvételi szerzodésekben szerepelnek. Feltételezzük, hogy Érsemjén nem volt nagy népességu település, és nem képezte meghatározó részét a Semjének birtokainak. Érdekes, hogy az Érsemjént körülvevo 12-13. századi települések a határjáráskor mind említtetnek, viszont Semjén nem szerepel. Jakó Zsigmond szerint Érsemjén 1332-ben létezo egyházi javadalmak alapján keletkezését a 13. század elottre kell tennünk. Tehát Semjén legalább a 12. században, de feltehetoleg már a 10-11. században is létezett.

TATÁRDÚLÁS


A tatárjárás idején leég Diószeg, Szentjobb és Szentimre apátsága, Margitta és a székelyhídi ferences kolostor. Érsemjént nem említik az egyházi iratok, valószínuleg azért, mert nem volt katolikus temploma, vagy ha volt is, nem lehetett különösen nagy. Viszont a mohi csatavesztés után az Erdélybe betört tatárhadak Várad felégetése után Szabolcs vármegyére törnek. Ezzel a vármegye területe a tatárdúlás országútja lett. A másfél évig tartó tatárpusztítás minden emléket megsemmisített, a meneküloknek csak a Nyír rengetegei nyújtottak némi védelmet. Menedéket az összefüggo nagyobb kiterjedésu erdokön kívül a lápos-ingoványos területek adtak.

Hogy Érsemjénben a lakosság hogyan menekült meg a tatárjárás idején, könnyen feltételezhetjük, hogy a környezo erdokben, mocsarakban találtak búvóhelyet. Ezt támasztja alá Danka János 1870-1872 között tett feljegyzése, amelyben egy Tatárkút nevu kutat említ. Ez a kút az egykori hatalmas kiterjedésu tölgyes ma is megmaradt részén, a Kiserdo néven ismert területen volt található. Ma ez már nem létezik. Valószínu, hogy hosszabb ideig voltak itt berendezkedve, ha kutat is ástak állataik és önmaguk szükségleteire.

A tatárok elvonulása után IV. Béla szervezo munkája nyomán megindul az újjáépítés: telepítéseket hajt végre, várakat emel, régi várakat újíttat meg, az eddigi lakatlan királyi erdobirtokokon vármegyéket szervez. Feltételezheto, hogy Érsemjén területén ekkor nyertek területeket kisebb birtokosok és telepednek le itt. Érsemjén igazi fejlodése a tatárjárás után kezdodik.

AZ ELSŐ IRÁSOS EMLÉKEK


Wysimean néven említik eloször 1321-ben. Az Új- (Wy-) elotag azt jelöli, hogy a település valószínuleg elpusztult: talán a tatárdúlás idején, vagy egyéb okok miatt (pl. tuzvész). Egyházas hely, elso adatunk errol 1332-bol való. Akkori papja Miklós 1332-1337 között 20 garas tizedet fizetett a váradi püspöknek. Hogy jelentos egyházközség volt, azt abból következtetjük, hogy a szalacsi, a mihályfalvi, sot a gyulai plébánia is 20 garast fizetett. Már a 14. század elso felében a vidéki tekintélyesebb egyházközségek egyikeként tunik fel, mind egyházának javadalmában, mind pedig épületének nagyságában. Gazdag egyházi javadalma alapján feltételezhetjük, hogy már a tatárjárás után felépült temploma. Középkori egyházából, ami megmaradt, néhány kobol faragott kapurész a mai református templom kapuiba lett beépítve, de méreteibol a templom méreteire is lehet következtetni, szép nagy templom volt. Ez a templom minden valószínuség szerint 1660 körül semmisül meg. A pápai tizedjegyzékben szereplo összeg nagysága egy nagy számú és gazdagabb egyházközséget feltételez. Ebben az esetben helytálló Jakó Zsigmond véleménye, aki Érsemjén elso lakóit a bihari királyi ispánság népeinek tartja, mert csak így értheto a Turul nemzetség birtokaitól körülvett falu különállása. Ugyanis Érsemjén akkori lakói - kihagyva a Balog-Semjén nemzetséget - a király jobbágyai voltak, szabad, de katonaköteles emberek. Ez egyfajta kisnemesi társadalmi réteg. így Érsemjén a királyi uradalom bomlásakor már késobbi szegény gazdáié volt. Ezek a nemesek késobb meglehetosen elszegényedtek, mivel eros szomszédok vették körül. Egy gazdagabb család terjeszkedésének estek áldozatul: Érsemjén 1445-ben a Zólyomiak birtokába került. Valószínu, hogy még a Zólyomiakkal nyertek itt birtokot a Makófalviak, akik a Csanád nemzetségbol származnak, de elso említésük érsemjéni földbirtokosként 1510-re keltezheto.

A Makófalvi család utolsó tagja, László 1563-ban a törökök elol menekülvén visszahúzódik Bátor községbe. Ott készített egy végrendelkezést, mely alapján ismerjük birtokainak nevét és számát: Székelyhíd, Érsemjén, Csokaly, Jankafalva, Diószeg, Albis. Ezeket a birtokokat János Zsigmond elveszi.

1520-ban Érsemjén vámszedo joggal bírt. 1526-ból maradt fenn néhány személynév, Érsemjén akkori lakosainak neve: Balogh, Bekér és két Elekes. Szintén 1526-ból származik a "Chazlo fluvius" említés is. A már említett Császló helység ezen idoszakban olvadhatott be Érsemjénbe, mert mint faluról, 1416-ból van az utolsó adatunk.

A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBANN


Az 1526-os mohácsi csatavesztés után a törökök elorenyomulását már nem tudta megakadályozni senki.

Ekkor Semjénben 28 portát írtak össze. Hogy valami képünk legyen a település nagyságát illetoen, nézzük meg néhány környezo település adatait: Tárcsa 33, Mihályfalva 14 és Keseru 24, Szalacs 100 portával rendelkezett, pedig 1374-ben is királyi város volt.1563-ban kihalt a Makófalviak családja, birtokaikat János Zsigmond kisajátítja, késobb Varkocs Tamás váradi foispánnak ajándékozza. Ekkor Varkocs Tamás 98 portával bírt Bihar vármegyében.

Erre az idoszakra teheto, hogy felüti fejét és terjedni kezd a reformáció. Míg Várad püspöke, Fráter György élt, eros karja ameddig elért, fenn tudta tartani a régi hitegységnek legalább a látszatát. Az alvinci véres dráma - Fráter György halála - megváltoztatta a helyzetet.

Hogy Érsemjén mikor tért át a református hitre, pontosan nem tudjuk. 1552-ben akkori plébánosa a tridenti zsinatra 3 forintot küldött. 1563-ban a kihalt Makófalviak birtokait Varkocs Tamás kapja meg, köztük Érsemjént is. Könnyen értheto, hogy - a cuius regio, eius et religio elv alapján -1566 után megszunt Érsemjénben a katolikus élet és csak 1700 után indult meg ismét. Valószínunek tartom, hogy Debrecen város közelsége is hatott az érmelléki reformációra, ugyanis itt Kálmáncsehi Sánta Márton megalapította a magyarországi református egyház Tiszántúlra kiterjedo szervezetét, amelynek maga lett az elso püspöke.

Az Érmellék 1541 és 1665 (Székelyhíd bevétele) között az erdélyi fejedelemség területéhez tartozott. A török portyázók 1583-ban végigdúlják az Érmelléket, hét falut felégetnek 440 magyar férfit hurcolnak magukkal rabszíjra fuzve.1600 körül kerülnek Semjénbe a Fráter és a Péchi családok, Lipót császár alatt a.Bossányiak, ezek révén késobb a Kazinczy, Krajnik, Szunyogh és Dobsa családok. Az erdélyi fejedelemség politikája sokat ingadozott Ausztria és a Porta hatása alatt. Végül Bocskai István megszilárdítja Erdély helyzetét. Sok háborúja közül számunkra jelentos az Érsemjén közelében lezajlott álmosdi csata 1604. október 15-én.

A törökök 1660. július 18-augusztus 27. között sikerrel ostromolták meg Nagyvárad várát, melyet az utolsó percekben háromszázra olvadt helyorség védelmezett, de így is csak árulás miatt kényszerült feladni a várat. A várost, a székesegyházat, a Kolozsvári testvérek királyszobrait megsemmisítik. Alig fészkelte meg magát a török Váradon, már vonult is feljebb, elfoglalta Szentjobbot, Szalontát, Sarkadot. Székelyhíd még áll, s ahogy lehet, védi a környéket, az Érmelléket. Boldvay Márton, a vár parancsnoka sokat panaszkodott, hogy csekély helyorségével nem tudja fenntartani a békét, mert a vidéket osztrák és török csapatok felváltva sarcolják.

Egy másik fontos esemény a vidék történetében az a hadjárat, amelyet II. Rákóczi György vezetett. Rákóczi a sikertelen lengyelországi hadjárata után 1660-ban elhatározta, hogy megszerzi a fejedelmi címet Barcsay Ákostól. A megmaradt seregét (kb. 5000 lovas) Bihar megyében tölti fel, azzal, hogy a Berettyó menti és érmelléki jobbágyoknak felszabadulást ígér.

Az antifeudális érzület azonban felkeléshez vezetett. 1661 januárjában a felkelés tüze végigdúlta az Érmelléket és a Berettyó völgyét. Érsemjén környékén a felkelés ereje a Károlyi bárói birtokon, Éradonyban tombolt. Hogy Érsemjénben is volt hatása, azt írásos dokumentumok nem bizonyítják, de református temploma 1660 körül pusztult el, lehet, hogy a törökök miatt, de lehet, hogy ezen felkelésnek esett áldozatul.

1691-ben Badeni Lajos megkezdi Várad felszabadítására irányuló hadmuveleteit, amelyet Heissler lovassági tábornok visz gyozelemre. 1692. június 7-én felszabadul Várad, s ennek hatására Papmezo és Szalonta környéke is. A törökök ugyan kivonultak Váradról, de bosszúból elpusztítottak mindent Diószegtol kezdve a déli határig. Feltehetoleg az itt maradó érsemjéni lakosok is áldozatul estek ennek n vérengzésnek, ugyanis az 1692-es évi összeírás lakatlannak tünteti fel Érsemjént és a szomszédos Érseléndet is.

A HABSBURGOK URALMA


Bár közvetlenül nem érintette Érsemjén életét, mégis fontosnak tartom megemlíteni, hogy falunk szülötte, Kazinczy Ferenc is részt vett a Martinovics Ignác-féle összeesküvésben. Az 1795-ben leleplezett összeesküvés következményeként Martinovicsot több társával együtt kivégzik, Kazinczy halálos ítéletét fegyházbüntetésre változtatták. A matrikulák érdekes adtatokkal szolgálnak 1790, 1830-1844-es évekbol. Ezen adatok révén megismerhetjük egy kicsit Érsemjén gazdasági, szociális életét. Tudjuk, hogy az 1790-es évben Érsemjénben és az egész Érmelléken nagy szárazság volt. Megnott az élelmiszerek ára, például egy köböl búza 10, árpa 5, kukorica 4 forintba került. A terményeket a Tisza mellékérol hozták. A száraz nyár után gyenge tél következett, ami termésben gazdag évet hozott maga után. Esett a mezogazdasági termékek ára, viszont megnott a szarvasmarháé, egy lehén 40-50 forintba került. 1793-ban leesnek a magas terményárak, egy véka búza most nem haladja meg a napi egy napszám árát, ami akkor 38-40 dinár volt. Viszont nagyon drága volt az öltözet: egy szolgáló ruhája 7-8 (orintba, egy pár csizma 4 forintba került. A következo esztendo -1794 - ismét szárazságot hozott magával, ami olyan eros volt, hogy a határban lévo patakok kiszáradtak. Ezért az erdoben két kutat ástak, egyet a Szeles pallag területén, a régi Tatárkút helyén. A szárazság ismét maga után vonta a gabonafélék árának maximálását.

1797-ben kitört a francia-osztrák háború, amelyben részt vett az a semjéni Fráter Ferenc kapitány, Rhédey Lajos bihari csapatában, de csatában nem vett részt, ugyanis a két harcoló fél békésen intézte el a vitás kérdéseket.

Érdekesség, hogy 1802 karácsonya és szilvesztere között Érsemjénben tartózkodott Csokonai Vitéz Mihály, aki barátját, Kazinczy Ferencet látogatta meg, hogy megbeszéljék Dayka Gábor (1769-1796) verseinek sajtó alá rendezését. Még egy érdekes adat a matrikulából: az erdohasználat kérdésének megoldása. 1822-ben Érsemjénben gyulést hívtak össze a kérdés orvoslására. A gyulésen részt vettek a falu földesurai, a Péchy, Kazinczy, Fráter és más családok képviseloi, és 14-en képviselték a falu lakosságát. A probléma az volt, hogy a földesurak azzal a céllal, hogy több legelohöz jussanak, kiirtották az erdoket. A megegyezés értelmében az erdot részletekben használták; a csemetéket védte a közösen elfogadott törvény; a legeloket úgy osztották fel, hogy mindenki szükségeihez mérten jutott részhez; az erdo kitermelése szigorúan tilos volt.

A matrikula alapján következo adataink Érsemjénrol 1829-bol vannak, amikor is július hónap elso napjaiban, hajnali 4 és 5 óra között földrengés rázta meg a falut. Pontosan nem lehet tudni, mekkora károkat okozott. 1831 ismét gyászos esztendo, mert a Berettyó völgyén és az Érmelléken kitört az ázsiai kolera. A vidék karantén alá került. Sokan a nemességet vádolták a betegség elterjedésével, ezért lázadás tört ki, de Érsemjénben nem voltak zavargások a falu vezetoinek ügyessége miatt. A falu bírája ebben az idoben Sombori Imre. A matrikula tanúsága szerint 1834-ben leégett a fiúiskola épülete.

Ezekben az években a vármegye öt járásra oszlott, Érsemjén az ötödik járásba volt besorolva. A járás a következo szakaszokra oszlott fel: 1. Érmihályfalva; 2. Érsemjén; 3. Kóly; 4. Székelyhíd; 5. Monospetri; 6. Berettyókirályi.

1848. március 15. a magyarok számára a 19. század legtöbb reménnyel kecsegteto dátuma. A francia forradalom hatására és a társadalmi egyenetlenségek megszüntetése érdekében, valamint az Ausztriától való függetlenségért kitör a szabadságharc.

Érsemjénbol valószínu, hogy többen részt vettek a Szabadságharcban, viszont nevét csak néhányuknak ismerjük:

- Fráter Alajos érsemjéni földbirtokos, aki 1848-ban honvédtiszt és 1849-ben halt meg.

- Apja, Fráter József földbirtokos. 1848. augusztus 19-én százados lesz Bihar megye I. moz­gósított nemzetorzászlóaljánál a bánsági hadszíntéren, végigküzdi az erdélyi hadjáratot.

- Kazinczy Sándor (kazinczi és alsó-redmeczi) 1801. január l-jén született Pásztón. 1861 augusztusában halt meg, feltehetoen Érkeseruben. Református vallású. (Kazinczy Ferenc író testvére). 1848 augusztus-októberében, Bihar megye mozgósított nemzetorosztályának századosaként a Délvidéken, Nagybecskereken szolgál. 1849. április 18-tól alszázados a 12. Nádor huszárezredben. Ugyanebben az évben (júl. 20.) foszázados, ezrede tartalék-századának parancsnoka a fegyverletételig. A szabadságharc után haláláig Érsemjénben gazdálkodik.

- Szunyogh Ágoston (szunyoghi) 1815-ben született Érsemjénben. 1849. július 25-tol százados, pontosabban a 4. honvéd vadászezred Nagyváradon alakuló 3. századának parancsnoka.

- Dobozy István földbirtokos, aki a forradalom kitörése elott foszolgabíró volt az Érmelléki járásban. Dobozy István 1848 októberétol egy száz fonyi bihari nemzetorzászlóalj parancsnoka Kalotaszeg vidékén.

A szabadságharc leverése után kezdetét veszi a véres megtorlás. A Komité parancsára az Érsemjén környéki illetékeseket is felszólították, hogy a hatályos törvények értelmében büntessék meg mindazokat, akik részt vettek a forradalomban; ha kimutatták huségüket a császár iránt, akkor megmenekültek a halál általi büntetéstol. Ezt minden faluban a helybeli lelkipásztor kellett hogy kihirdesse. Ugyancsak a lelkipásztornak kellett népszerusítenie a nép körében a tuberkulózis elleni védooltásokat.

A nagyváradi császári királyi törvényszék 1850 januárjában kezdte el muködését. A kormánybiztos Józsa Péter, a katonai parancsnok Hraunhoff tábornok volt. Itt volt elzárva Dobozy István érsemjéni birtokos, aki a forradalom leverése után hazatért vajdai birtokára, de önként adta fel magát a törvényszéken. Egy év vizsgálati fogság után kötél általi halálra ítélik, az ítélet újabb egy év elteltével négy évi várfogságra változtatják

1900-ban 2587 lakosa van Érsemjénnek. A századfordulón a Fráter családnak, Szunyogh Zsigmondnak, Krajnik Ödönnek van itt nagyobb birtoka. Ezekben az években a településen több nemesi lak és kúria áll: Fráter-féle házak, melyek közül ketto ma is áll; a harmadik az Eross; negyedik a Szirmay családé (mai katolikus templom); azután a Szunyogh-, Nagy-óh Krajnik-féle házak.

A VILÁGHÁBORUK IDŐSZAKA


Érsemjénbol is sok férfi vett részt a harcokban, sokan meghaltak, s néhányan megsebesülve a hosies harcok után kitüntetéssel tértek haza, a legtöbben viszont végigszenvedték a háború borzalmait. Azok, akik 1914-1918 között életüket adták a hazáért: Babos István, Babos László, Herei László, Csányi Ferenc, Csányi Sándor, Dobos Ferenc, Dobos József, Jobágy János, Nagy András, Szabó Ferenc, Szello András, Szello látván, Venkli Antal, Gazsi Ferenc, Balázs József, Zih Miklós.

Viszont ismerjük azok neveit is, akik hosiességükért kitüntetést kaptak. Ezen érsemjéni férfiak adatait Balázsi József polgármester kereste ki, vitéz lovag torboszlói Bereczky Árpád, az Erdélyi Vitézi Kend elnökének kérésére.

Rajtuk kívül még sokan harcolták végig a véres küzdelmeket ! Kuntetések nélkül, de hosiesen.

Az 1920. június 4-i békekötés értelmében Magyarország 350 ezer km 2 területébol nem maradt, csak 93 ezer km 2 . Romániához csatolták Erdélyt és a Partium nagy részét, így az egész Érmelléket. Bihar megye nagyobb részét Románia kapja meg. A Romániához csatolás után az elso jelentos esemény Érsemjén életében az 1921-es földreform, de 1921-23-ban még megmaradtak a birtokosok is. 1924-ben felépül az állami iskola új épülete, ez az elso iskola, amelyben az oktatás nyelve a román. Szintén ebben az évben kap új harangokat a református templom, mivel az elozok az elso világháború áldozatai lettek.

1937. október 3-án Fiedler István várad-szatmári megyés püspök plébánia rangra emeli Érsemjént. Egy földesúri kúriát vásárol meg (Szirmay-féle ház) és azt átépítteti, majd tornyot építtet a bejárathoz. A munkálatokat boldog emléku Gámpe Károly, az akkori plébános vezette.

Az 1944-ben bevonuló német csapatok a plébánia mellett levo iskolát foglalták el szálláshelynek, de nem jelentettek veszélyt az egyházra nézve, sot a plébános feljegyzése szerint nagy áhítattal vettek részt a májusi litánián, elvégezve a szentgyónásukat is. Viszont a német csapatok bevonulása szomorú következményekkel járt a zsidó lakosságra nézve, hiszen a náci terror mindenhonnan összegyujtötte oket. A zsidók deportálásakor a plébános aktívan kivette részét megmentésükben, sok zsidót megkeresztelt, hogy elkerülje deportálásukat.

A második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt visszacsatolják Magyarországhoz. A bevonuló magyar csapatokat a lakosság díszkapuval várja. Ekkor kerül sor arra, hogy a Kazinczy-mellszobrot, amit évek hosszú során át a református templom portikuszában rejtegettek, visszahelyezzék eredeti helyére. A Debrecenbe elszármazottak magyar nemzeti zászlót küldtek a falu számára, amelyet a Kazinczy-szobor mellett állítottak fel, a zászlóavatási ünnepet együtt tartotta a katolikus plébános és a református lelkész. Újra kiépül a magyar közigazgatási szervezet. A betelepített román lakosság elköltözik. Néhány család 1940-44 között kivándorol Amerikába (Precup, Tivadar stb.), de ezek nagy többsége 1945 után hazaköltözik.

Az orosz csapatok bevonulása felforgatta a falu életét. Az akkori katolikus plébános, Gámpe Károly feljegyzései és mások elmondásai alapján állíthatjuk, hogy rengeteg kárt okoztak a "felszabadítás nevében". Fosztogattak a házakban, elvitték a ruhanemuket, az állatokat, az élelmiszereket, sok asszonyt és leányt megbecstelenítettek. Mivel a református pap elmenekült, Gámpe plébános egyedül maradt lelkipásztor a faluban. A református hívek is a kápolnába jártak misére, o keresztelt és temetett. A feljegyzései között megemlít egy konkrét esetet: o temette el a református Gero Sándort, akit az orosz katonák lottek le, mert védte a feleségét a katonák erkölcstelenségétol.

A második világháborúban érsemjéni férfiakis harcoltak a magyar hadieregben, sokan soha nem tértek vissza az orosz frontokról. Az o emlékükre felsorolok néhány nevet, azok neveit, akik idegenben haltak meg: Balázs Sándor, Balázs András, Balázsi István, Csányi Ferenc, Csányi Imre, Csányi Lajos, Csányi Sándor, Csiri József, Csordás Sándor, Czirják József, Czirják Károly, Dobos Ferenc, Farcan Miron, Fodor Kálmán, Fülöp Jeno, Garbac János, Gazsi Ferenc, Gazsi Gyorgy, Gál Lajos, Geszti Lajos, Geszti Miklós, Geszti Sándor, Hauzer István, Keresztúri Lajos, Máté András, Molnár József, Nagy Gyula, Nagy Sándor, Oláh András, Pál Lajos, Rácz Gábor, Rozsnyai Ferenc, Szatmári Erno, B. Szél József, Szucs József, Szucs Sándor, Tácsik Elek, Vátiyi Antal, Ványi Imre, Usvat Avram.

A második világháborúban is Magyarország a vesztesek oldalán állott. Elveszíti Észak-Erdélyt és a többi visszacsatolt területet. Érsemjén a trinnoni határ visszaállításával újból Romániához kerül.

A KÖZSÉG TÖRTÉNETE A KÖZELMÚLTBAN ÉS A JELENBEN


1945. március 23-án a Groza-kormány kihirdette a földreform­törvényt, mely értelmében kisajátították a háborús bunösök és az árulók, valamint azon személyek vagyonát, akik Romániával ellenséges viszonyban álló országba távoztak, illetve 1944. augusztus 23. után ilyen országba menekültek. Az érsemjéni földosztó bizottság tagjai: Medve János, Lucufa George, Nagy János, Fodor István, Ádám Sándor én Stéfán György. A földtörvény bevezetésének kezdetén a földbirtokosok még megtarthattak 50 hektár földet birtokaikból, viszont a fennmaradó területeket szétosztották a szegényparasztok között, a családtagok számával arányosan.1945-ben a földosztás idején 340 zsellércsalád kapott házhelyet a községben és költözhetett be a homoki uradalmi tanyák viskóiból.

1950-ben megindult a kollektivizálás, mely véglegesen 1962-ben zárult le, három évvel korábban a tervezettnél. Az állami gazdaságok a volt árutermelo nagybirtokok és a jobban felszerelt középbirtokok helyén jöttek létre és nagyobb területarányt képviseltek, mint a többi kelet-közép-európai országokban.

Érsemjénben az állam taktikus módszerekkel számolta fel a falusi gazdasági rendszer régi struktúráját. Az elso szakaszban (1949-1951) a falusi osztályharc kiélezodése címén a falu ellen indult támadás, osztályharc folyt. A beszolgáltatási kötelezettségeket 1949-ben fölemelték és kemény eszközöket alkalmaztak a behajtásnál. Ugyancsak 1949-ben kisajátítottak minden 50 ha fölötti gazdaságot és tulajdonosaikat, mintegy 150 ezer embert deportáltak országszerte. Az osztályharc következo célpontjai a "kulákok" voltak. A kulákság tényét megállapító fo kritériumok a következok voltak: 20 ha fölötti birtok, idegen munkaero alkalmazása, más jövedelmet hozó tulajdon, más közvetíto kereskedelmi tevékenység. A parasztok azonban a birtoknagyságra való tekintet nélkül ellenálltak az 1949-51-es kollektivizálási kampánynak. Az ellenállókat megverték, pszichikai kényszert alkalmaztak, a betörhetetlennek minosítetteket deportálták. Roxin Tivadar román nemzetiségu ügyvéd, szeszgyáros, földbirtokos, képviselo volt az 1946-os választásokon, a Maniu-féle párt jelöltje. Egy évvel a földosztás után (1946) kiállt a falu foterére és azt kiabálta, hogy saját kezével akasztja fel azokat, akik a földjéhez mernek nyúlni. A kollektivizálás erejének viszont nem tudott ellenállni, a kommunizmus az o kezébol is kivette a hatalmat. A kommunista diktatúra érsemjéni áldozatai: Roxin Tivadar, Ványi István.A nagybirtokosok közül deportálták a Czirják családot, ezt Csiha Kálmán, Érsemjénben született református püspök is megírja Fény a rácsokon címu muvében. Egészen hosszú listát kellene közölni azokról, akik testi fenyítésben, megaláztatásokban részesültek. 1954. március 29-én kelt levelében Fráter Boriska arra kéri Czirják Sándort, hogy szerezzen neki igazolást arról, hogy neki 1948-ban már semmi vagyona nem volt. Ezt az igazolást meg is kapja Papp Gábor segítsége révén, aki 1948-ban a földosztásban részt vett.

A kommunista párt megalakulása rengeteget ártott az egyházaknak is. Az 1948-as államosítás során az egyháztól elvették az iskolaépületet, megsemmisítették az anyakönyveket, így a plébános kénytelen volt évekig titokban házi kötésu anyakönyvben vezetni a szükséges dolgokat. A kollektivizálás magába olvasztotta az egyház földjeit. Mindenkit közmunkára kényszerítettek, nem tisztelve a plébánost sem. Pünkösd ünnepén kirendelték a plébánost és a híveket, hogy az új határ mentérol irtsák ki a fákat. Az augusztusi búcsú napjára a katonai hatóság lepecsételte a kápolna ajtaját, megtiltva a szentmise megtartását. Akkor ez mindenütt természetes volt, hiszen a vallást a "nép ópiumának" tartották.

Államosítják a földbirtokosok házait, birtokait. így lesz a Horváth-kúria téesz-székház; a Fráterek egyik kúriája eloször óvoda, majd posta- és telefonközpont lesz, a másik Fráter-kúria Feketefaluban (Újsemjén) iskolaépületté válik; az Eross-kúriát óvodaépületként használják stb. A mezogazdasági termeloszövetkezet 1551 ha szántóterületet használ, 268 ha a tagok szükségleteit szolgálja, 229 ha legelo, 243 ha kaszáló. Birtokában van még 49 ha, amelyen szoloültetvény van, valamint zöldségféléket termelnek. Volt még 149 ha gyümölcsöse, ez késobb átment az állam tulajdonába. A földmuvelés mellett állattenyésztéssel in foglalkoztak. A téesz akkori elnöke Nagy János volt, a kinevezett mérnökno 1957-tol Mihályi Irén. Az 1960-as években megkezdik lecsapolni az Érmelléket és a 70-es években lezárul a falu nyugati részén húzódó vízvédelmi töltés építése. Érsemjénben nem állt sok terület víz alatt.

Az 1970-es években a városi ipar elszippantja a téesz dolgozóit. A munkások Várad, valamint Székelyhíd és Érmihályfalva gyáraiban dolgoznak. Hajnali fél ötkor a falu lakosságának a fele indul a személyvonattal, hatkor már a nagyváradi üzemekben dolgozik. Délután haza. Délben megy a második váltás. Ioan Fericel, a téesz talapszervezetének titkára keseruen jegyzi meg, hogy tíz év óta egyetlen fiatal sem tanult meg kaszálni Érsemjénben. A téesztagok száma 1400-ról 600-ra esik. A szám megcsappanásához nagyban hozzájárult a község területén felállított állami gazdaság (I.A.S.) által biztosított nagyobb kereseti lehetoség.

Szintén a 70-es években az állami beruházás ötmillió lejjel támogatta a megyei út aszfaltozását, igaz, ez az út csak a falu közepéig terjedt; egymillióval a vízhálózat kiépítését. Az érmihályfalvi gépállomáson gyártott 60 ezer literes hidroglóbuszt vásárolják meg víztoronynak, melyet a református templom melletti parkban állítottak fel. A már a 60-as években bevezetett villanyáramot most kezdik használni közvilágításra. Ennek költségéhez a téesz 350 ezer lejjel, a helybeli állami gazdaság 400 ezer lejjel járult hozzá.

A falu népessége 1974 körül 3700 fo. 1968-69 között a falu lakosságának összefogásával felépül az iskola új emeletes épülete, mely nyolc tanteremmel rendelkezik. Ez az építkezéshez járul hozzá még egy tömbház építése is, amelyben a tanárok, tanítók laknak. Az oktatási intézmények sorát a legutolsó építkezés zárja le, az új óvoda épülete, melyet a 80-as években fejeznek be.

A 80-as évek közepén az egyre elviselhetetlenebbé váló helyzet miatt sokan szöknek át Magyarországra. Mindennaposak a katonai razziák, sok embert lonek le a határszélen, rengeteget kínoznak meg, ha szökés közben elfogják. A 89-es események új reményeket ébresztenek. A téesz felbomlása után az emberek visszakapják régi földterületeiket, kárpótolják oket az államosítás során elvesztett állataikért; lebontják a téesz istállóit, az építoanyagot eladják.

1991-tol megjelennek a kétnyelvu helységnévtáblák. Megalakul az RMDSZ. Ugyanebben az évben kerül sor az elsoKazinczy-emlékünnep megtartására, melynek keretén belül felavatják a Kazinczy Ferenc-emlékszobát (a kis múzeumot 1994-ben Fráter Lóránd- emlékterem egészíti ki).

A gazdasági fejlodés elorehaladtát mutatja az is, hogy sikerült néhány utcát ellátni járdával, ismét megjavítják és felújítják a közvilágítás rendszert. 1998-99-ben másfél km szakaszon új víhálózatot építenek ki, mely ma is bovül. 1999 decemberében megkezdték az automata telefonközpont telepítését és a telefonvonalak felszerelését. Ehhez járult még, hogy elkezdték az aláírások gyujtését a földgáz bevezetésére, melynek tervezete már elkészült. 1999. augusztus 20-án emlékmu készült az elso világháború áldozatainak. Ekkor rendezik meg az elso érsemjéni falunapokat is.

A XXI. század első évtizede látványos fejlődést hozott a község életébe. Jelentős infrastrukturális változások történtek. Ivóvízhálózattal látták el Érselindet, Érkenézt, az ivóvíz eljutott a "Fekete faluba" is, a községközpontban pedig kicserélték és bővítették a régi hálózatot. A Selindre és Kenézbe vezető utakat felújították, 2009-ben a nemzetközi út Semjénbe vezető szakasza is új aszfaltburkolatot kapott. 2000-ben állították a Milleniumi kettőskeresztet, 2001-ben a a Kazinczy Lajos emlékfejfát.
2004-ben a az Önkormányzat megvásárolta a "Moţ" házként ismert kúriát, amelyikbe 2005-ben átköltözött a Kainczy és Fráter emlékház teljes kiállítása. Az emlékház 2008-ban Csiha Kálmán emlékszobával bővült, 2009-ben pedig megkapta az állam működési engedélyét, mint emlékmúzeum.
A legszembetűnőbb változásokat pályázati pénzekből sikerült elérni. 2006 május elsején avatták a felújított és kibővített polgármesteri hivatalt, 2007-ben a szintén átalakított és jelentősen kibővített semjéni iskolát. 2008-ban készült el az azóta Fráter Lórándról elnevezett művelődési otthon, ugyanabban az évben sikerült igazi parkká változtatni a falu központjában lévő zöld övezeteket. Szintén 2008-ban kezdődött meg a semjéni óvoda és a selindi iskola teljes felújítása. 2009-ben kezdtek hozzá a szociális lakások építéséhez, a munkálatok párhuzamosan folynak a 150 férőhelyes fedett sportpálya építési munkáival.
2009-ben szintén pályázati forrásokból festették ki Semjénben mind a katolikus, mind a református templomokat. Az egyházakkal kapcsolatban említésre méltó, hogy az elmúlt években ravatalozó kápolnák épültek Semjénben (két kápolna) és Selinden (egy kápolna).
2009 augusztusában a központi parkban Fráter Lórándnak emelt szobrot a község, várhatóan decemberre elkészül a falu másik nagy szülöttjének, Csiha Kálmánnak a mellszobra is.